„Pánikbetegség fogott el. Előfordult, hogy egy fehérvári meccsen egy félidőt nem tudtam lejátszani, mert elzsibbadtak a karjaim, a lábaim. Nem kaptam levegőt, hányingerem volt, de az edzőhöz sem fordulhattam, mert nem tudtam, mi történik velem. Májusban kezdődött a probléma, így csináltam végig a nyarat és az olimpiát. Megesett, hogy vezetés közben jött rám. Félre kellett állnom, már mentőt akartam hívni, mert nem kaptam levegőt. (…) Tokió után elkezdtem pszichológussal dolgozni, ő mondta, hosszú idő, mire ebből valaki kijön. Nekem négy nap alatt sikerült – a Fókuszált Pánikmegoldás segítségével (a szerk.). Ha felveszem az edzőcipőmet, már nem fog el a remegés vagy a légszomj.” 

„Nem sok kellett volna ahhoz, hogy azt mondjam, elég volt, álljunk meg, mert már a saját egészségem rovására megy. Elkerültek a nagyobb sérülések, de mentálisan nehezen birkóztam meg több mindennel.”

„Hullámzó a hangulatom. Egyszer jobban érzem magamat, máskor kevésbé. Sokat rágódok dolgokon, és még nem jutottam egyről a kettőre, hogy mi a megoldás” – mesélte Háfra Noémi a Sport Tv műsorában, aki 23 évesen már túlvan egy pánikbetegségen az abnormális terhelés miatt.

Elmesélte, hogy besokallt a kézilabdából az elmúlt években, nem volt pihenőidő, a nyáron utánpótlás-világversenyekre, télen meg a felnőttre járt. Eközben persze ott voltak a bajnokik és a BL-meccsek, és ez fokozatosan felőrölte. Szerinte két-három évig lehet pihenő nélkül bírni, de utána kezd sok lenni.