A szorongás megtanulása a pánikrohamok során néhány, vagy akár egyetlen „ártatlan” pánikroham megtapasztalásából indul ki, mely aztán végződhet pánikbetegségben.
A pánikbetegség egy összetett mentális egészségügyi állapot, amelyet visszatérő és váratlan pánikrohamok jellemeznek. A pánikbetegség etiológiája genetikai, biológiai, pszichológiai és környezeti tényezők kombinációját foglalja magában. Bár nincs egyetlen, általánosan elfogadott elmélet, amely megmagyarázná a pánikbetegség kialakulását, a kutatók több olyan modellt is javasoltak, amelyek idegtudományi alapelveket tartalmaznak. A következőkben néhány összefoglaló magyarázatot mutatunk be arról, hogy a tanulási folyamat és a neurobiológia hogyan járulhat hozzá a pánikbetegség kialakulásához és fenntartásához.
1. Biológiai tényezők
- Neurotranszmitterek. A pánikbetegség a neurotranszmitterek, például a szerotonin és a noradrenalin diszregulációjával jár együtt. Ezeknek a vegyi anyagoknak az egyensúlyhiánya befolyásolhatja a hangulat és a szorongás szabályozását.
- Agyszerkezet. Tanulmányok strukturális és funkcionális eltéréseket mutattak ki a pánikbetegségben
szenvedők agyában, különösen a félelemmel és szorongással kapcsolatos területeken, mint például az amigdala és a prefrontális kéreg.
2. Genetikai tényezők
- Egyes egyének genetikailag hajlamosak lehetnek a pánikbetegség kialakulására. A családi mintákon végzett vizsgálatok kimutatták a pánikbetegség magasabb előfordulási gyakoriságát az elsőfokú rokonok körében. Bár ilyenkor a hasonló környezeti tényezők szerepét sem szabad elhanyagolni, melyek a hasonló behatások mentén okozhatnak hasonló tüneteket és betegségeket a család tagjainál.
3. Tanulási folyamat
- A kezdeti pánikroham. A pánikbetegség gyakran kezdeti pánikrohammal kezdődik, amelyet kiválthat egy stresszes esemény, egy traumatikus élmény, vagy látszólag minden nyilvánvaló ok nélkül.
- Félelem kondicionálása. Az agy asszociációképző képessége jelentős szerepet játszik. Az első pánikroham után az egyénnél kialakulhat a félelem kondicionálása. A roham során tapasztalt fizikai érzéseket és lelki szorongást elkezdi társítani bizonyos helyzetekhez, helyekhez vagy akár enyhe testi érzésekhez. Ez a szorongás és az éberség fokozott állapotát hozhatja létre, mely több biokémiai energiát fogyaszt, és így a következő pánikroham kiváltását is valószínűbbé teszi.
- Előrelátó szorongás. A félelmi kondicionálás eredményeként az egyének szorongani kezdenek egy újabb pánikroham lehetősége miatt. Ez az anticipációs szorongás ugyanolyan nyomasztó lehet, mint a tényleges rohamok.
4. Neurobiológiai mechanizmusok
- Fizikai érzésekkel szembeni túlérzékenység. A pánikbetegségben szenvedő emberek gyakran válnak túlérzékennyé a testi érzésekre, például a megnövekedett pulzusszámra vagy a légszomjra. Ennek a túlérzékenységnek az lehet az oka, hogy az agyban megváltozik ezen érzések érzékelése és feldolgozása.
- Amigdala aktivitás. Az amigdala, a félelem és a fenyegetés feldolgozásában részt vevő agyi régió a pánikbetegségben szenvedő egyéneknél túlműködhet, ami túlzott félelemválaszhoz vezet.
5. Fenntartó tényezők
- Elkerülő viselkedés. A pánikrohamoktól való félelemmel való megbirkózás érdekében az egyének elkezdhetik kerülni azokat a helyzeteket vagy helyeket, amelyeket a pánikkal társítanak. Ez az elkerülés megerősítheti a fóbiát és megakadályozhatja a félelmetes ingerekhez való hozzászokást.
- Negatív gondolkodási minták. Kognitív tényezők, mint például a katasztrofizáló gondolkodás (pl. azt hinni, hogy a pánikroham szívrohamhoz vagy halálhoz vezet), szintén hozzájárulhatnak a pánikbetegség fenntartásához.
Vagyis a pánikbetegség valószínűleg a genetikai sérülékenységek, a megváltozott neurobiológia és a tanult asszociációk összetett kölcsönhatását foglalja magában. A kezdeti pánikroham kiváltó okként szolgálhat, és az ezt követő félelemkondicionálás, biológiai és pszichológiai tényezőkkel párosulva, a pánikbetegség kialakulásához és fennmaradásához vezethet. A hatékony kezelések közé tartozik a tünetek kézben tartásával az ördögi kört megtörő Fókuszált Pánikmegoldás, melynek komplex megközelítése hatékony és gyors megoldást ad a pánikkal küszködők kezébe.
A cikk az alábbi tudományos publikáció alapján készült:
Hamm, Alfons O. | Richter, Jan | Pané-Farré, Christiane A. (2014): When the threat comes from inside the body: A neuroscience based learning perspective of the etiology of panic disorder. Restorative Neurology and Neuroscience, vol. 32, no. 1, pp. 79-93, 2014
Az összegzést írta: Kökény Tibor, pszichológus
2 thoughts on “A szorongás megtanulása a pánikrohamok során”