A pánikbetegség és a pánikrohamok sok keserűséget okoznak az átélőinek. A felsorolt tüneteken (izzadás, remegés, rettegés, stb.) túl azonban nincsen egységes tudományos vélemény, hogy a pánik, mint a szorongások egyik megjelenési formája milyen konkrét okra vagy okokra vezethető vissza.
Úgy tűnik, hogy el kell különítenünk az egyszerű stresszreakciót, ahol a stressz válasz egy tipikus idegrendszeri hálózaton keresztül valósul meg. A stresszválasz például a generalizált szorongás kórkép esetében lép fel, ahol az agyi hipotalamusz, majd a hipofízis, végül a mellékvesekéreg aktiválódik, melynek nyomán lesz egy gyors, idegrendszeri készenléti állapot, és emellett egy lassú, hormonálisan szabályozott, elhúzódó válasz. A pánik esetében azonban egyáltalán nincsen a tipikus stresszhez köthető folyamat, és ennek testi megjelenését sem lehet kimutatni. Vagyis a pánik rohamok esetén nincsenek stresszhormonok, mint a kortizol, a prolaktin, stb.
Vagyis azt látjuk, hogy a pánik egy jól elkülöníthető betegségcsoport, amelynek az alapvető oka, amely az egész folyamatot aktiválja, az a szabálytalan légzés. Ennek több fajtája is lehet, és egyre finomabb mérési lehetőségekkel az évek során kimutatták, hogy a pánikbetegeknél mindig van bizonyos fajta szabálytalan légzés. Az agytörzsi légzési központban lévő speciális sejtcsoport küld információt az agykéreg, a szürkeállomány felé, ahol a szabálytalan légzés egyfajta „Baj van!” érzetet hoz létre. Ez az agykérgi információ fogja aktiválni azt a túlérzékeny félelem hálózatot, amely az agyban néhány központ szoros együttműködésének eredményeképpen alakult ki. Ezek a központok, amelyek a túlérzékenységet és a félelmet hálózatos módon beindítják: a mediális prefrontális kéreg, a hipocampus, az amigdala, és az agytörzsi légzőközpont kivetülései.
Vannak bizonyos provokáló tényezők, amelyek olyan testi szignálokat küldenek az agyba, alapvetően a légzőközpont környékére, amelyek provokálják ennek a félelem hálózatnak a későbbi aktiválódását. Ilyen provokáló tényezők pl. magas koffeintartalom rövid időn belül történő bevitele a szervezetbe, továbbá a tejsavszint hirtelen megemelkedése, illetve a széndioxid túl magas szintje a vérben. Ezek normál élethelyzetekben is kialakulhatnak, úgymint hegymászás (magaslati oxigénhiány), búvárkodás, túl sok környezeti inger és villódzó fények az agynak, pl. videójátékokon keresztül, és még sorolhatnánk. Ezek tehát a provokáló tényezők, amelyek a pánikrohamokat erőteljesen indukálják.
Ennek az érzékenységnek egyrészt tehát vannak tanult, másrészt genetikailag öröklött tényezői. És mindenképp meg kell különböztetni a szervezet stresszre adott reakciójától a pánikrohamok félelmi válaszát.
Tudományos cikkek, amelyek a cikk összeállításában segítettek:
Aline SardinhaRafael Christophe da Rocha FreireWalter Araújo ZinAntonio Egidio Nardi: Respiratory manifestations of panic disorder: causes, consequences and therapeutic implications. J Bras Pneumol. 2009 Jul;35(7):698-708.
FG Graeff, H Zangrossi Junior: The hypothalamic-pituitary-adrenal axis in anxiety and panic. Psychology & Neuroscience, 3 (1) 2010
One thought on “Lehet tudni, hogy mi is a pánik valódi oka?”